A gyümölcsösökben a nagy hatékonyságú víztakarékos öntözés fejlesztésének elősegítése

Az elmúlt években számos népszerű gyümölcsös öntözési módszer létezik, mint például a merítés öntözés, a kézi öntözés, a víztakarékos öntözés, a magas szintű sprinkler öntözés és az egyszerű sprinkler öntözés. Ezeknek a technológiáknak azonban többé-kevésbé vannak hiányosságaik. A merülő öntözés költsége magas, és a kézi öntözés költsége magas. A hatás viszonylag gyenge. A víztakarékos öntözés alacsony egyszeri befektetéssel, magas víztakarékos hatékonysággal, egyszerű karbantartással a későbbi szakaszban és magas szintű sprinkler öntözéssel rendelkezik. A beruházás magas, a víztakarékos hatás gyenge, és a hatás nyilvánvaló. Az egyszerű sprinkler öntözés viszonylag olcsó egyszerre, és a víztakarékos hatékonyabb és költségtakarékosabb.

Öt új technológia bevezetése a gyümölcsösök öntözésére:

1. Automata öntözés

Ezt a technikát a Francia Nemzeti Agronómiai Intézet találta fel. Kifejlesztettek egy automata öntözőberendezést, azaz néhány speciális "csápot" helyeznek a gyümölcságakra és más részekre, hogy teszteljék a növények finom változásait. Ha a növény nem tud vizet szerezni a talajból, és a gyümölcságakban lévő vizet kell fogyasztani, a gyümölcságak a zsugorodás jeleit mutatják. A "csápok" azonnal lefordíthatják egy jelre, és elküldhetik a számítógépnek, és a számítógép elindítja az öntözési eszközt.

2. Negatív nyomáskülönbség öntözés

Ezt a technológiát Japán találta fel. A porózus csövet a gyümölcsös talajában temették el, és az automatikus öntözést a csőben lévő víz és a környező talaj közötti negatív nyomáskülönbségre támaszkodva végzik. Az egész rendszer automatikusan beállíthatja a víz mennyiségét a cső körüli talaj szárazságának és nedvességének mértékéhez, hogy a talaj nedvessége a legmegfelelőbb állapotban maradjon a gyümölcsfák növekedéséhez.

3. Talajbeszivárgás öntözés

Ezt a technológiát Japán találta fel. Öntözéskor a talaj automatikusan felszívja a vizet a vízhordó rendszer diszpergálójából a kapilláris cső szívásának segítségével. Amikor a víztartalom eléri a telítettséget, a vízrendszer adagolója automatikusan leállítja a vízellátást. Mivel a rendszer víztartalmú diffúzorának áramlási sebessége csak 0,01 g/s, a só nem létezhet oldatos állapotban, így a talaj beszivárgási területe sótalanított édesvízzé válik. Ezért ez a rendszer sós vízzel öntözhető anélkül, hogy károsítaná a talajt.

4. Cső öntözés lejtőkön

Ezt a technológiát Oroszország találta fel. A cső hossza 150 ~ 200m, és a cső átmérője 145mm. A csöveket változó átmérőjű módszerrel kötik össze, hogy biztosítsák az egyenletes áramlást a nyílás minden szakaszáról, hogy a víz a csőlyukból a lejtőn lévő öntöző árokba áramoljon.

5. Talajhálós öntözés

Ezt a technológiát Ausztria találta fel. A gyümölcsfák gyökereibe temetett félvezető anyagokat tartalmazó üvegszálas háló negatív elektródaként szolgál, és a mély talajba ásott grafitból, vasból és szilíciumból készült lemez szolgál pozitív elektródaként. Amikor a gyümölcsfáknak vízre van szükségük, mindaddig, amíg a hálót elektromos árammal látják el, a talaj mély rétegeiben lévő víz a pozitív elektródából a negatív elektródába áramlik az áram hatására, hogy a gyümölcsfák elnyelhessék és felhasználhassák.